Eltűnő szakmák
A koronavírus járvány kezdete óta a munkanélküliek száma ugrásszerűen megnőtt. A lassú gazdasági helyreállás miatt előrejelzések szerint számos munkahely valószínűleg végleg bezárt, mert a vállalkozások csődbe mentek, vagy az iparágak átalakulnak.
Bizonyos szektorokban kevesebb munkahely lesz, más foglalkoztatási szektorok veszélyben vannak – és sokan már jóval korábban is veszélyben voltak. És ennek nem a Covid az oka. Az a technológia, amely megkönnyíti a munkánkat, hamarosan néhány munkakör megszűnését eredményezi majd. De ez annyira nem is meglepő, hiszen hány olyan szakma volt már, amelyek eltűntek a történelem süllyesztőjében, gondoljunk csak a lámpagyújtóra (bár Breszt városában még ma is van hivatalos lámpagyújtó), a jegesemberre, a telefonközpontosra vagy a szemfelszedőre. Ezeknek a szakmáknak a képviselői biztosan nem gondolták, hogy a munkájuk egyszer csak „haszontalanná” válik.
A kifinomult szoftverek, robotika, automatizáció, mesterséges intelligencia (MI) és változó trendek tényleg veszélyeztetnek mindenkit? Sajnos, nem dőlhetünk hátra. Nemrégiben olvastam egy interjút, amelyet Kai-Fu Lee, egy MI szakértő adott a 60 Minutes című műsornak (ezen a linken megnézhető: https://bit.ly/3rMpUhT). Véleménye szerint a következő 20-25 évben a jelenlegi foglalkozások akár 40 %-át vehetik át az emberek helyét a robotok. Egy oxfordi tanulmány is osztja ugyanezt a nézetet (https://bit.ly/45FkdzY), és arra a következtetésre jut, hogy az MI fejlődésével tömeges munkanélküliségre lehet számítani, főként a fizikai illetve a repetitív jellegű munkakörökben. Számukra biztosan nem lesz könnyű a váltás, mert sok munkakör olyan speciális tudást igényel majd, hogy nem lehet egyik napról a másikra elsajátítani. Ez biztosan komoly problémát jelent majd az ilyen jellegű munkakörben dolgozók számára, akik pályamódosításra kényszerülnek majd.
De miért is lényeges ez most nekünk, tanároknak? Mert éppen azt a generációt tanítjuk most, amelynek alaposan fel kell készülnie erre a hatalmas kihívásra. És szerintem ebben van a mi felelősségünk is – olyan készségeket kell elsajátítaniuk, amelyek segítségével megállják majd a helyüket a munkaerőpiacon. Már nem lesz elég, ha fejből tudnak pár évszámot, vagy tudják, mikor született Petőfi Sándor. Sokkal fontosabb lesz az, hogy legyenek kreatívak, céltudatosak, fejlett legyen az analitikus gondolkodásuk, problémamegoldó képességük, tudjanak logikusan és rendszerben gondolkodni, tudjanak önállóan információt gyűjteni, legyenek képesek nézőpontot váltani, és még sorolhatnám.
Vajon felkészítjük erre őket az iskolában? Nem biztos, sőt biztosan nem, ha mi magunk nem vagyunk hajlandóak továbblépni és ezeket a készségeket elsajátítani. Nem mondhatjuk azt, hogy a mesterséges intelligencia hülyeség és felesleges dolog, és a gyerekek nem fognak gondolkodni, elbutulnak. Szerintem ez egyáltalán nem így van. A különböző technikai újdonságok, így az MI is azt a célt szolgálja, hogy a képességeinket, tehetségünket kreatív dolgokra használjuk, a felszabaduló időnket pedig értelmesen töltsük. Gondoljunk csak arra, mekkora félelmet váltott ki a „vasparipa” megjelenése, mennyire féltek az emberek az óránként 20 km/óra sebességgel „száguldó” járműtől. Vagy amikor megjelent a villany, mennyivel kényelmesebb lett az életünk…
Tanulni soha nem késő, a fejlődéssel lépést kell tartani. Mert aki most kimarad, az lemarad!